Hódmezővásárhely, Rapcsák András út 28.

 

Ebben a házban lakott az 1930-as évek elején Makai Ödön, József Attila gyámja és sógora.

 

Lakásukban többször megfordult a fiatal költő: 1934-ben itt dolgozott válogatott versein, amelyek Medvetánc címen jelentek meg. Makaiék később átköltöztek a város villanegyedébe (lásd: Hódmezővásárhely, Ady u. 4.).

 

 

 
Az épületen József Attila és az egykor szintén ebben a házban élt Nagy György ügyvéd, politikus emléktáblája olvasható.

 

 

Nagy György (1879-1923) erdélyi születésű ügyvéd, politikus 1910-ben költözött Hódmezővásárhelyre, ahol ügyvédi irodát nyitott. 1910 és 1913 között lakott ebben a házban. Itt szerkesztette és adta ki Magyar Köztársaság című politikai folyóiratát. Az 1912-ben Budapesten megalakult Országos Köztársasági Párt elnökeként 1918. november 16-án az Országházban ő olvasta fel a köztársaság kikiáltásáról szóló határozatot. Emlékét utca, utcanévtábla, a gimnáziumban dombormű őrzi. Emlékszobája a Levéltárban (Bajcsy-Zsilinszky u. 23.) tekinthető meg. Díszsírhelyét 1988-ban avatták fel a Kincses temetőben. 1991-ben a város posztomusz díszpolgárává választotta. 

A fényképeket 2007 júliusában készítettem.

Források:

Barangolások Csongrád megyében. Miskolc, Well-PRess, 1997 /Vendégváró/   

Arató László - Batyi Zoltán: Hódmezővásárhely az alföldi művészváros. Hódmezővásárhely, 2004                               

Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János utca 13.

 

 

A házat 1929/30-ban Tárkány Szűcs Ernő ügyvéd építtette.

 

Mint a homlokzaton elhelyezett, portrédomborművel díszített emléktáblán olvasható, tt élt és dolgozott 1949-ig fia, Tárkány Szűcs Ernő (1921-1984) nemzetközi hírű jogtudós és néprajzkutató.
A kolozsvári egyetem elvégzése után 1945-ben hazatért szülővárosába, ahol a Tornyai Társaság titkárává választották és szerkesztette a Puszták Népét, a társaság folyóiratát.
1950-től Budapesten élt. Fő kutatási területe a jog és a népszokások összefüggése volt.

A fényképeket 2007 júliusában készítettem.

Hódmezővásárhely, Rapcsák András út 7. Görögkeleti templom

 

A 17. század második felében a török elől menekülő görögök Vásárhelyen is letelepedtek. Templomépítésre II. József türelmi rendeletének megjelenéséig nem gondolhattak. Ezután is csak torony és harang nélküli templomot emelhettek. Így az 1783-ban elkészült épülethez csak 1806-ban állítottak tornyot.

 

Az épületet mai formájára özv. Lotta Jánosné adományából 1889-ben restaurálták, a toronysisakot is átépítették. Aranyozott, faragott ikonosztáza (1786 körül) copf és későrokokó elemekkel díszített. Az itt látható ikonok nagy része nem helyi alkotás, hanem a Balkánról származik. A bizánci tradíciók mellett barokk stílus és olasz hatás is érződik rajtuk. A templom legértékesebb ikonját, Szent Naum képét biztonsági okokból Szentendrére szállították. A Mária-trón, a Püspök-trón, a különösen gazdagon díszített Királykapu, a tölgyfából készült padok a magyar copf stílusú bútorművesség jeles alkotásai. Kegytárgyai közül a legbecsesebb a Velencéből származó (1770-es évek) görög nyelvű és az 1704-ben Moszkvában kiadott egyházi szláv nyelvű szertartáskönyv.

A fényképet 2007 júliusában készítettem.

Források:

www.hodmezovasarhely.hu
Barangolások Csongrád megyében. Miskolc, Well-PRess, 1997 /Vendégváró/
Arató László - Batyi Zoltán: Hódmezővásárhely az alföldi művészváros. Hódmezővásárhely, 2004

Hódmezővásárhely, Kossuth tér: Szántó Kovács János szobra

Szántó Kovács Jánost (1852-1908), a legendás parasztvezért Somogyi József mintázta meg, a szobrot 1965-ben állították.

Szántó Kovács Jánost 1894-ben fogták el és tartották őrizetben a közeli városházán. Több komoly összetűzésre is sor került ezen a téren a kiszabadítására induló parasztok és a csendőrök között: 1894. április 22-én a téglagyáriak és az agrárproletárok megostromolták a városházát. Nagy Sándor főkapitányt megütlegelték, pipáját kezéből elragadták. Erről szól Thury Zoltán: A pipa című novellája. A következő évben Szántó Kovácsot ötévi börtönre ítélték, de hősként vonult be a város történetébe. 1908-ban hunyt el, díszsírhelye a Kincses temetőben található.

Somogyi József Szántó Kovács Jánosának szikár alakja, ökölbe szorított keze erőről, elfojtott indulatról vall. A szobor mintázásmódja darabos, rücskös; felületén látszanak a mintázófa nyomai, éles barázdák szántanak át rajta, nyugtalan, drámai hatást keltve. A szoborból áradó feszültség jól érzékelteti a mű társadalmi mondanivalóját.
Lenyűgözően szuggesztív hatása ellenére 1965-ben történő felállításakor nagy vitát váltott ki; sokan nem értették meg mondanivalóját, szokatlannak találták formanyelvét, mára azonban alkotójának egyik legismertebb műve lett.

2024-ben eredeti helyétől néhány méterrel távolabb, az Ótemplom irányába helyezték át. A helyi sajtó szerint annak idején az istentiszteletről távozó módos gazdák a templom előtt, az ott működő "embörpiacon" fogadták fel a napszámosokat, így a szobor méltóbb helyre került.

A fényképet 2007 júliusában készítettem.

Források:

Barangolások Csongrád megyében. Miskolc, Well-PRess, 1997 /Vendégváró/
Arató László - Batyi Zoltán: Hódmezővásárhely az alföldi művészváros. Hódmezővásárhely, 2004

Hódmezővásárhely, Kossuth tér: Református Ótemplom és Magtár

 

A parkosított Kossuth tér a város főtere. Délkeleti sarkán áll a város legrégibb, legjelentősebb műemléke, a református ótemplom és a vele hajdan szerves kapcsolatban álló magtár.

 

 

A templom fiókos dongaboltozatú hajója 1721 és 1723 között készült el. Két évtized múlva a templom köré lőréses téglafalat építettek, amelynek keleti és déli szakasza ma is megvan. A templom tornyában helyezték el a nagyecsedi kastély II. Rákóczi Ferenctől elkobzott óráját, csengettyűjét, amelyeket a város akkori földesura, gróf Károlyi Sándor adott el az egyháznak.

 
A templom hajdan kazettás, festett, stilizált virágmotívumokkal díszített fatáblás mennyezetét és karzatát a budapesti Iparművészeti Múzeum, a papok padját a helyi Tornyai János Múzeum őrzi.

 
A templom jeles lelkésze volt Szőnyi Benjámin (1717–1794). Megválasztása után, 1743-ban külföldi tanulmányútra ment: az Odera–menti Frankfurt, Leyden és Utrecht egyetemein hallgatott teológiát. Hazaérkezése után csaknem ötven évig működött ebben a templomban. Országos elismerést szerzett teológiai témájú könyveivel, valamint számos kiadást megért "Szentek hegedűje" című énekeskönyvével. Feliratos sírköve — epitáfiuma — a templom falánál látható.

 
A jellegzetesen barokk homlokzatú templomi magtárat 1744-ben építtette az egyház a lakosságtól egyházi adóként begyűjtött termények és tárgyak tárolására. 

A fényképeket 2007 júliusában készítettem.
 

Források:

Barangolások Csongrád megyében. Miskolc, Well-PRess, 1997 /Vendégváró/
Arató László - Batyi Zoltán: Hódmezővásárhely az alföldi művészváros. Hódmezővásárhely, 2004

Hódmezővásárhely, Kossuth tér 3.

 

A Fekete Sas Szállodát a XX. század elején emelték eklektikus–neobarokk stílusban (1905-ben nyitották meg). A város fő terének egyik meghatározó épületét Pártos Gyula tervezte. Benne található a megye legimpozánsabb díszterme. 

 

A mai épület helyén már a XVIII. század elején a később „öreg” Sas-nak nevezett földszintes, majd 1830-ban emeletesre bővített kocsma és vendégfogadó állt. Még nádtetős alakjában Rózsa Sándor búvóhelyeként is szolgált. A XIX. század első felében itt tartották előadásaikat a városban vendégszereplő színtársulatok. 1827. júniusában Kilényi Dávid társulatának tagjaként fellépett itt Déryné Széppataki Róza is.

Szintén még az öreg Sasban muzsikált a XIX. század utolsó éveiben 12 tagú bandája élén Czutor Béla (1863—1909). "Béla cigány" a régi Vásárhely zenei életének jellegzetes figurája volt. Muzsikus cigány családba született őstehetség, aki ugyan csak három osztályt járt, de divatos üdülőhelyeken, Tátrafüreden, a Margitszigeten, Herkulesfürdőn, Brassóban lépett fel. Dankó Pista dalainak egyik legavatottabb tolmácsolója volt. Dankó — Pósa Lajos versére — nótát is írt zenéjének kiváló interpretálójáról: "Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál… " A megénekelt sétatér a Kossuth tértől a Fekete Sas Zrínyi utca felőli végéig húzódott. Híres fasorának eleje a mai épület keleti oldalánál (a képen balra) ma is látható. A jelenleg rendezvényházként működő, gyönyörűen felújított épület fasor felőli sarkán márványtábla őrzi Béla cigány emlékét. 

 

 

1921-ben már a mai épületben tartott előadást Juhász Gyula munkásmatiné keretében Petőfiről és Csokonairól. Móra Ferenc is szívesen látott és hallott előadóként lépett fel itt, s olvasta fel remek novelláit. Az országot járó Móricz Zsigmond Bibó Lajos társaságában szívesen időzött a szálló földszinti éttermében, s jegyezte fel az itt hallott históriákat.

 

Az emlékhelyről részletesebben írtam Papageno és Zenevándor blogjaimban. 

A fényképeket 2007 júliusában készítettem.

Források:
Barangolások Csongrád megyében. Miskolc, Well-PRess, 1997 /Vendégváró/
Arató László - Batyi Zoltán: Hódmezővásárhely az alföldi művészváros. Hódmezővásárhely, 2004
Patariczáné Kelecsényi Magdolna - Szigeti János: Lakóhelyünk Hódmezővásárhely. 2. bőv. kiad. Hódmezővásárhely, 2000
Kőszegfalvi Ferenc: Hódmezővásárhelyi évfordulók. = Honismeret 1983. 4.

Hódmezővásárhely, Kinizsi utca 27.

 

 

A József Attila és a Kinizsi utca sarkán, a korábban itt állt épület egy nagy helyiségében, szülei egykori pékségében gyűltek össze Galyasi Miklós (1903-1974) költő körül a helyi értelmiségiek, művészek. Galyasi színes egyénisége, művészetpártoló tevékenysége a helyet valóságos irodalmi szalonná tette, amelyet maga "Műverem"-nek nevezett, mivel valóban néhány lépcsőn kellett lefelé menni. Németh László Égető Eszter című regényében Galyasiról mintázta Gyenes alakját.

Mindig szívesen látott vendégek voltak itt a Hódmezővásárhelyre látogató neves személyiségek.  Megfordult Galyasinál többek között a művészettörténész Lyka Károly (1879-1970), az író Illyés Gyula (1902-1983) és Veres Péter (1897-1970), az orientalista Baktay Ervin (1890-1963). Fiatal költők, Pákozdy Ferenc, József Attila és a házigazda olvasták fel, s vitatták meg költeményeiket. A Műverem köré csoportosuló társasághoz tartozott még Kohán György és Vén Emil festőművész is.

1934. június 12-én itt alakították meg a Tornyai Társaságot, amelynek titkára, majd elnöke, szellemi vezetője Galyasi lett. Reprezentatív tárlatot rendeztek az idős Tornyai János (1869- 1936) alkotásaiból, évjáradékot sikerült elintézni számára. Mivel korábban a város mostohán bánt a festőművésszel, az új nemzedék gondoskodása annyira meghatotta a festőművészt, hogy valamennyi művét, mintegy 400 festményt és 600 grafikát a Társaságnak ajándékozta. Ez az anyag ma is a Tornyai János Múzeumban van, melynek 1946-ban Galyasi lett az igazgatója. Később ő is megszenvedte a történelmi-politikai eseményeket, megfordult a márianosztrai börtönben is...  
(Korábban az eredeti házat emléktábla jelölte, amelyet sajnos nem láttam viszont a helyén álló új épületen, amikor 2007 nyarán ott jártam... K.K.)

A fényképet 2007 júliusában készítettem.

Forrás:

Dömötör János: Galyasi Miklós arc- és pályaképvázlata. = https://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_095-101.pdf