Baja, Oroszlán utca 3.

A Városi Színháztermet magában foglaló épület helyén hajdan az Arany Oroszlánhoz címzett vendégfogadó állt. 

Az 1770-es évektõl, amikor Baja gyakran volt Bács-Bodrog vármegye megyegyűléseinek helyszíne, itt gyűltek össze a képviselők. Itt adtak találkozót egymásnak a vidék gazdag kereskedői, itt úsztak el egész vagyonok a napokig tartó kártyacsatákon.

Ez a fogadó volt a vidéki magyar nyelvű színjátszás egyik bölcsője is. Amikor 1827-ben Kilényi György játszott itt társulatával, a színigazgató az akkoriban Baján élő (lásd: Baja, Madách utca eleje) Rózsavölgyi Márkot és a Szabadkán működő Arnold Györgyöt kérte fel, hogy legyen segítségükre zenés darabok bemutatásában. A Kemény Simon című darab Arnold, az Illyés sapkája című pedig Rózsavölgyi zenéjével került bemutatásra.

Rózsavölgyi ekkor találkozott Szöllősy Szabó Lajos (1803–1882) színésszel, a későbbi táncművésszel, akivel egy jó évtized múlva, az 1840-es évek elején közösen alkották meg az első sikeres magyar "szabályozott" társastáncot, a körmagyart.

Az Arany Oroszlán helyére épült színházterem száz évvel a Kilényi–féle társulat szereplése után ismét a bajai zenei élet jelentős eseményének helyszíne lett: itt tartotta nyitóhangversenyét a Bajai Liszt Ferenc Kör 1926. november 15-én.
A színházterem mindmáig számtalan színházi, zenei, táncművészeti programnak ad helyet.

A fényképeket 2007 októberében készítettem.

Az épület történetéről részletesebben írtam másik blogomban.

Források:

Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr Múzeum, 1996

Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1994

Kemény Simon: Csonka–Bácska Tükre. Homok, 1931

Gál Zoltán: Egy bajai zenepártoló társaság. =bacskaisport.hu

Baja, Madách utca eleje

 

 A mai Madách utcában, ma már pontosan nem meghatározható helyen állt Rózsavölgyi Márk háza. A zsinagógához közeli utcát régebben Újvilág utcának hívták, de a helybeliek Zsidó utcának nevezték, mert a helyi virágzó zsidó közösség polgárainak jó része élt errefelé.

Rózsavölgyi - eredeti nevén Rosenthal - 1813-ban vendégszerepelni jött Bajára, amikor szerelmes lett a szép helybeli Szlovák Henriett-be. Összeházasodtak, s Baján kezdték meg közös életüket. Mivel akkoriban a muzsikus már országszerte meglehetős ismertségnek örvendett, s jómódú ember is volt, szerintem feltételezhető, hogy inkább az utca elején laktak, közel a  városközponthoz és a zsinagógához.

1819-ben otthonuk tűzvész áldozata lett. Elégett a muzsikus minden értéke: könyvei, kéziratai, kottái, bútorai, s a család koldusbotra jutott.

Temesvári kitérő után a 1821 körül visszaköltöztek Bajára. 1822-ben itt született meg fiuk, Rózsavölgyi Gyula, a ma is létező legendás Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó alapítója. 
Rózsavölgyi csak 1833-ban, gyermekei taníttatása érdekében hagyta el a várost és családjával végleg Pest-Budára költözött.

Távozása után szerzeményeit a híres bajai Vajda cigánydinasztia még sok évtizedig játszotta. Bár két ízben is, s összesen majdnem két évtizedig élt Baján, a városban sokáig semmilyen elnevezés nem idézte a verbunkos utolsó nevezetes mesterének alakját. 2010-ben végre a városközpontban egy kis teret neveztek el róla a csárdás-táncoló Guinnes-rekord teljesítése kapcsán.

 
A kataliszt jelzésű fényképet 2007 októberében készítettem. A témáról részletesebben írtam másik blogomban.

Források:

Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk. Átdolg., bőv. kiad. Bp. Athenaeum 2000, cop. 2001
Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Legány Dezső: A magyar zene krónikája. Bp., Zeneműkiadó, 1962