A mai Madách utcában, ma már pontosan nem meghatározható helyen állt
Rózsavölgyi Márk háza. A zsinagógához közeli utcát régebben Újvilág
utcának hívták, de a helybeliek Zsidó utcának nevezték, mert a helyi
virágzó zsidó közösség polgárainak jó része élt errefelé.
Rózsavölgyi -
eredeti nevén Rosenthal - 1813-ban vendégszerepelni jött Bajára, amikor
szerelmes lett a szép helybeli Szlovák Henriett-be. Összeházasodtak, s
Baján kezdték meg közös életüket. Mivel akkoriban a muzsikus már országszerte meglehetős
ismertségnek örvendett, s jómódú ember is volt, szerintem
feltételezhető, hogy inkább az utca elején laktak, közel a városközponthoz és a
zsinagógához.
1819-ben otthonuk tűzvész áldozata lett. Elégett a muzsikus minden
értéke: könyvei, kéziratai, kottái, bútorai, s a család koldusbotra
jutott.
Temesvári kitérő után a 1821 körül visszaköltöztek Bajára. 1822-ben itt született meg fiuk, Rózsavölgyi Gyula, a ma is létező legendás Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó alapítója.
Rózsavölgyi csak 1833-ban, gyermekei taníttatása érdekében hagyta el a várost és családjával végleg Pest-Budára költözött.
Távozása után szerzeményeit a híres bajai Vajda cigánydinasztia még sok évtizedig játszotta. Bár két ízben is, s összesen majdnem két évtizedig élt Baján, a városban sokáig semmilyen elnevezés nem idézte a verbunkos utolsó nevezetes mesterének alakját. 2010-ben végre a városközpontban egy kis teret neveztek el róla a csárdás-táncoló Guinnes-rekord teljesítése kapcsán.
A kataliszt jelzésű fényképet 2007 októberében készítettem. A témáról részletesebben írtam másik blogomban.
Források:
Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk. Átdolg., bőv. kiad. Bp. Athenaeum 2000, cop. 2001
Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Legány Dezső: A magyar zene krónikája. Bp., Zeneműkiadó, 1962
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése