Kecskemét legrégibb építészeti emléke a Városházával szemben álló Szent Miklós–templom, vagy másik nevén Barátok temploma.
 |
| Forrás: sulinet.u |
Első formájában a 13. század végén, vagy a 14. század
elején építették. Többször átalakították és bővítették. Barokk belső
tere az 1777–1784 közötti évekből származik. Copf stílusú tornyát
1799-ben emelték.
Kossuth téri kerítésfalán az 1792-ből származó Tisztítótűz dombormű látható. A második világháborúban
eltűnt mellékalakjai helyett egészítették ki a temetői Kálváriáról
származó szobrokkal.
A reformáció kezdetén a templomot a katolikusok és a reformátusok
közösen használták. Az erről szóló megállapodást 1564-ben a város akkori
főbírójának házában kötötték meg „az pápista Körösztyénök” „az Luter
Körösztyénökkel”. Kecskemét első embere abban az időben egy bizonyos
Végh Mihály volt; elképzelhető, hogy azonos az irodalom– és zenetörténet
által Kecskeméti Vég Mihály néven számon tartott zsoltárfordítóval. Ő
magyarította a nevezetes LV. zsoltárt: "Mikoron Dávid nagy
búsultában...". E zsoltár szövegét felhasználva komponálta meg Kodály
Zoltán egyik fő művét, a Psalmus Hungaricust.
1644-ben a templomot a ferencesek vették át, akik 1644-ben telepedtek le
Kecskeméten. A templom mellé 1702 és 1736 között kolostort építettek
(lásd: Kecskemét, Kéttemplomköz 1.).
A "kataliszt" jelzésű fényképet 2006 augusztusában készítettem.
Források:
Heltai Nándor: Kecskemét. Kecskeméti Lapok, 1998
Orosz László – Füzi László: Kecskemét irodalomtörténete. Kecskeméti Lapok, 2003
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése