Sárospatak, Református Kollégium

A Református Kollégium Sárospatakot évszázadokon át fontos kulturális központtá tette. Csokonai a „Múzsák székhelyé”-nek mondta, nevezték „Bodrog–parti Athén”-nek, s később, angol nyelven megszerezhető és érvényesíthető diplomájának köszönhetően érdemelte ki a „Magyar Cambridge” elnevezést.

Ködöböcz József Sárospatak a magyar művelődés történetében című könyvében így írja le a kollégium épületegyüttesét:

A kollégium főépülete, a Nagy Kollégium a Rákóczi út északi végén (Rákóczi út 1. sz.) található, mely 1804–1814 között korai klasszicista stílusban épült.

Szép ráccsal ellátott, háromíves nyílású kapuzat vezet be az un. „nagyportá”-ba, amelyet két sor vaskos pillér három hajóra oszt. Kétoldalt a falakon az iskolatörténet néhány fontosabb eseményének, a kollégium nagy alakjainak bronz domborművű ábrázolása látható. Az épület manzárdtetős középső részének második emeletén van a díszterem, az egykori „nagy auditórium”, az iskolai ünnepélyek, istentiszteletek, előadások, egyéb rendezvények helyszíne. A nagyportáról balra a középiskolai leánykollégiumnak (régen: Teológiai Internátus), jobbra pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos gyűjteményeinek (Nagykönyvtár, Adattár, Levéltár) a bejárata nyílik. A könyvtár első emeleti nagy termének belső kiképzését a magyar klasszicizmus nagy mestere, Pollack Mihály tervezte. Az iskola udvarán balra, a leánykollégium folytatásaként, egészen a Kossuth utcáig a gimnázium kétemeletes épülete áll. Jobbra az udvar déli oldalán található a legrégibb, ma még meglévő, kollégiumi épület, amely az 1770-es évek „provinciális építkezésének” szép emléke s amelynek földszinti termei a Tudományos Gyűjtemények gazdag múzeumi anyagának raktározására, az emeleti helyiségek pedig állandó kiállítás céljaira szolgálnak.

A középkorban területén ferences kolostor, illetve klarissza és begina zárda állott. A reformáció korában kiürült épületekben telepedett meg a protestáns "schola", amelyből a 17. századra fejlődött ki a nagy hírű pataki Református Kollégium.

A Kollégium címere

Történetét képekben az úgynevezett nagyportálban elhelyezett egységes koncepciójú dombormű-sorozat darabjain, illetve néhány hozzájuk csatlakozó egyéb emléktáblán keresztül is végigkövethetjük.

Perényi Péter és I. Rákóczy György / Lorántffy Zsuzsanna domborműveit a főépület utcai homlokzatán találjuk. 

 

Perényi Péter

Patak a mohácsi csata után került Perényi Péter (1502-1548) birtokába. A földesúr az 1530-as évek vége felé lett az új vallás, a reformáció híve, amelyet birtokán is meghonosított. Mintegy másfél évtized alatt építkezéseivel is jelentősen fellendítette a település életét.

 

Kopácsy István domborműve (Dózsa Farkas András, 1937)

A Református Kollégium ősét protestáns iskolaként Patak földesura, Perényi Péter pártfogása alatt Kopácsy István alapította 1531-ben, majd Perényi Péter fia, Gábor emelte 1550-ben kollégium rangjára.
Az iskola az ország történetében nagy szerepet vállaló protestáns főnemesi családok támogatását élvezte. Ők gondosodtak megfelelő épületekről, jeles tanárokról, színvonalas könyvtárról, nyomdáról. Pártfogásuk révén a szegény, de tehetséges diákok ingyen tanulhattak.

Comenius (Dózsa Farkas András, 1937)

Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György

A 17. században I. Rákóczi György, felesége, Lorántffy Zsuzsanna, és fiuk, III. Rákóczi Zsigmond tettek különösen sokat az iskoláért. Az ő felkérésükre 1650-től négy évig a Kollégiumban dolgozott Comenius, azaz Jan Amos Comensky, akinek révén Patak, illetve Magyarország neve felkerült Európa művelődési térképére.

Bujdosó pataki diákok, 1671 (Dabóczy Mihály, 1938)

Az ellenreformáció idején, 1671-ben az iskolát — a jezsuiták késztetésére — erőszakkal megszüntették, tanárait és diákjait menekülésre kényszerítették. A professzorokat és diákokat Gyulafehérváron Apafi Mihály fogadta be. A Thököly–szabadságharc idején került vissza Patakra a Kollégium, azután újra menekülés következett Göncre, majd Kassára.

A sárospataki főiskola gályarab diákjai, 1675 (Dabóczy Mihály, 1939 k.)

1673-ban, a Wesselényi-összeesküvés leleplezése után I. Lipót császár református papokat és tanítókat ítélt gályarabságra. Közülük huszonketten pataki diákok voltak. Az ellenreformáció áldozatait 1676. február 11-én Ruyter holland admirális váltotta ki a rabságból és küldte haza.

A kollégium megvédésének emléktáblája (Szabados Béla, 1939)

A Kollégium 1703-tól folytathatta ismét Patakon munkáját, amely még mindig nem lehetett zavartalan. 1714-ben, a Rákóczi-szabadságharc bukása után, amikor Patak a császáriak kezébe került, nők védték meg a Kollégiumot a zsákmányra vágyó zsoldoskatonákkal szemben.

  

Ebben a korszakban a főúri mecenatúrát fokozatosan a köznemesi teherhordozás váltotta fel. Alsó–, közép– és felsőfokú oktatás épült itt egymásra, a teológiai mellett a bölcsészet és a jog, majd a pedagógia és a gyakorlati képzés kapott hangsúlyt.

Ekkor volt kiváló professzor Kövy Sándor, aki elsőként tanított az intézményben magyar jogot. Tanára volt többek között Kossuth Lajosnak is.

Kövy Sándor és Kossuth Lajos (Szabados Béla, 1940)

Az 1848/49-es szabadságharcban részt vett pataki diákok (Medgyessy Ferenc, 1948)

1850-től vált ismét nehézzé a Kollégium helyzete, amikor a szabadságharc utáni elnyomás idején eltörölték a magyarországi protestáns egyházak és iskolák autonómiáját. Az intézmény azonban ellenállt az oktatás egységesítését előmozdítani akaró osztrák rendelkezéseknek. Sőt, éppen Sárospatakon tanácskozva döntötték el az ország református egyházkerületeinek vezetői, hogy egységesen állnak ellen az elnémetesítési törekvéseknek és ragaszkodnak autonómiájukhoz. Küzdelmüket siker koronázta, 1860-ban visszakapták önrendelkezési jogukat, ami nemcsak egyházi, hanem politikai győzelem is volt.

Első világháborús emléktábla

 

A pataki szellem utolsó nehéz időszaka 1952-től 1990-ig tartott. 1952-ben megszüntették a Kollégiumot, az épületben a Rákóczi Gimnázium működött, amely azonban állami intézményként is próbálta őrizni az évszázados hagyományokat. 1990. július 1-jétől térhetett vissza ismét a régi falak közé a református oktatás, 1991 szeptemberében újra megkezdte működését a Sárospataki Református Teológiai Akadémia is. A Nagykönyvtár, a Múzeum, a Levéltár, az Adattár és az Amerikai Magyar Gyűjtemény kollekcióit magában foglaló Tudományos Gyűjtemény fenntartója jelenleg a Református Kollégium.

 

A Kollégium főépületének ráccsal ellátott, háromíves nyílású kapuzatán át jut a látogató az udvarra.
Az 1990-es évek közepétől helyeznek el emléktáblákat az itt felállított kandeláberek talapzatán.

A tábla Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán tudós professzorokra mint a Sárospataki Népfőiskola alapítóira emlékezik:

Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán

A felső feliratos tábla Péchy Tamás (1829-1897) politikusnak állít emléket, aki egykor pataki diák volt.
Az alsó emléktáblán gróf Teleki József (1790-1855) neve olvasható. A reformkor egyik kimagasló egyénisége politikus, jogász, történész, a Tudományos Akadémia első elnöke, s a Tiszáninneni Református Egyházkerület és pataki kollégium főgondnoka is volt.

 

Péchy Tamás, Teleki József

 

Az első emléktábla Emődy Dániel (1819-1891) alakját idézi. A márciusi ifjak egyike, Petőfi és Jókai barátja 28 évig volt a Református Jogakadémia tanára.
A második táblát Dr. Finkey Ferenc (1870-1949) kiváló jogtudós, koronaügyész, egykori pataki diák emlékére állították.

Emődy Dániel, Finkey Ferenc

Szabó Károly (1905-1988) 44 éven át oktatta és nevelte a pataki református gimnáziumban országos, olimpiai és világbajnoki eredményeket elért tanítványait.

Szabó Károly

 

Dr. Urbán Barna bronz mellszobrát, Borbás Tibor alkotását a református Kollégium udvarán, a Berna-sor hársfái alatt helyezték el. Az alkotást fia, Urbán György festőművész adományozta a városnak 1987-ben.
Urbán Barna (1897-1985) a református főiskola közigazgatója, matematika-fizika-filozófia szakos tanár volt.

Dr. Urbán Barba

1997-ben állították fel az udvaron Újszászy Kálmán professzor bronz mellszobrát, Pál Mihály alkotását.
Újszászy Kálmán Budapesten született 1902. december 13-án; a gimnáziumot is a fővárosban végezte el. 1921-től a sárospataki teológiára járt, 1931-ben ott lett teológiai akadémiai tanár, ezt megelőzően egy-egy évig Glasgow, Basel, Athén protestáns tanintézeteinek hallgatója volt. A pataki teológián a filozófiai-pedagógiai tanszéket vezette, 1932-ben filozófiai doktorátust szerzett Debrecenben, 1939-ben Szegeden egyetemi magántanári képesítést nyert A falunevelés szellemi alapjai című értekezésével. 1931-től a Sárospatakon kibontakozó faluszeminárium, 1936-től a népfőiskola egyik irányítója, 1944-1946 között a főiskola rektora volt. A népfőiskola 1948-ban - kényszerűen - megszűnt, a református intézmények közül a tanítóképzőt 1950-ben, a gimnáziumot 1952-ben államosították. 1951-ben megszüntették a teológiát is, amely 1992-ben kezdte meg újra a működést. Újszászy professzor 1948 után a kollégium főkönyvtárosa, 1951-től a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek szervezője, 1952-től a Magyarországi Református Egyház zempléni egyházmegyéjének gondnoka, 1964-től 1990-ig pedig a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka volt. Emellett 1969-től ügyvezető elnöke, 1971-ben pedig elnöke az Országos Református Gyűjteményi Tanácsnak.

A Kollégium udvarát Bibliai kert is gazdagítja. Mintegy ötven féle, a Bibliában említett növény található itt. Az eligazodást alaprajz és a növények jegyzéke segíti.

A Kollégium udvarán jobbra emelkedik a Makovecz Imre által tervezett, 1986-ban emelt Repositorium.

Az épület a könyvtári, levéltári, adattári raktárak mellett helyet ad jeles személyiségek - többségükben egykori pataki diákok - hagyatékának, könyvgyűjteményének.

 

Itt van Béres Ferenc zenei könyvtára (1988); Cs. Szabó László londoni könyvtára (1985); Halmi Róbert modern angol nyelvű könyvtára (1987); Király István irodalomtörténeti gyűjteménye (2006); Szathmáry Lajos amerikai magyar emigrációs hagyatéka (1987); Vitéz Ferenc amerikai magyar református püspök könyvtára (2002).

 

A Kollégium főépületének szárnyai által határolt tágas udvarban áll a régi iskolaépületek utolsó maradványa, az ún. Berna-sor. 

1771/72-ben a fizika oktatása számára és a fizikaprofesszor lakásául épült. Az egyemeletes, hosszú szárny déli oldalát később kétszintes, árkádos tornáccal bővítették, feljáróval a nyugati oldalon. Az épület a korabeli provinciális magyar építészet szép példája.

Északi falán 2000-ben helyezték el a pataki Református Jogakadémia nagy 20. századi tanárnemzedékének emléktábláját.

Az emelet boltozott termeiben a kollégium történetét bemutató kiállítás látható.

Korabeli kandalló faragott kőkerete

Felirata szerint ezen az asztalon aludt egyszer II. Rákóczi Ferenc...

A Kollégium eredeti címere

A Kollégium 1629-ből származó törvénykönyve

Comenius pataki működéséhez köthető tárgyak

Szemléltető eszközök a magyar nyelvtan tanításához

Ivószaru, melyet Petőfi Sándor használt pataki látogatásakor, 1847. júl. 9-én

Református esküvő rekonstrukciója

Kéziratos tánckönyv

Kézzel írott illemtankönyv, 1879

A Kollégium főépületének emeletén található az intézmény nevezetes könyvtára. A terem belső kiképzése 1834-re készült el egy "Pollack" aláírású terv alapján, ezért a magyar klasszicizmus nagy mesterének, Pollack Mihálynak tulajdonítják a pompás interieurt.

 

Az elnyújtott, két emeletet egybefoglaló termet fából épült dór oszlopsor veszi körül, amelynek gerendázata galériát tart. A falak mellett az oszlopsoron és a galérián belül 19. századi könyvállványok hordozzák a nagy értékű könyvgyűjteményt. A terem padlózata csillagmintás berakású táblás parketta.
A múzsát ábrázoló mennyezetfreskó Lintzbauer József kassai festő alkotása.

Az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium könyvtára évszázadok óta az ország egyik legértékesebb könyvgyűjteménye. Az iskola létrehozásától kezdve a tudós professzorok és a hallgatók közös igénye, illetve a város birtokosai és a külföldet járt diákok adományai alakították.
A könyvtár egyik nagy kincse az 1590-ből származó Vizsolyi Biblia egyik példánya.

A Vizsolyi Biblia

Károli Gáspár, a gönci tudós református lelkész, miután feleségét és gyermekeit egy pestisjárványban elveszítette, 1586-ban kezdett neki a Biblia teljes fordításának. Kinyomtatásához Mantskovit Bálint e célból Vizsolyba telepített nyomdája Németalföldről új betűket kapott, a papírt Lengyelországból hozták. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték, és másfél év múlva, 1590. július 20-án fejezték be. A szedőknek négy és fél millió betűt kellett a papíron elhelyezniük. A nyomtatás már a fordítás alatt megkezdődött, a frissen elkészült részeket szinte laponként vitte a futár Göncről Vizsolyba.
Az eredeti kiadásból 52 példány maradt fenn, közülük 24 külföldön van. Három példány az Országos Széchényi Könyvtárban található, egyet Sárospatakon, egyet a vizsolyi templomban őriznek.
A vizsolyi Biblia nemcsak a magyar reformáció megerősödését és a könyvnyomtatás meghonosodását, hanem a magyar irodalmi nyelv tökéletesedését is jelentette. Károli fordítását kisebb változtatásokkal közel háromszáz kiadásban nyomtatták újra. A magyar irodalmi nyelv alakulására gyakorolt hatása szinte felmérhetetlen.

A második világháború előestéjén, 1938-ban az állomány legbecsesebb részét Budapestre menekítették. Sajnos, nem lehetett előre látni, hogy a Sárospatakot elfoglaló szovjet csapatok megkímélték a kollégiumi könyvtárat, míg a Budapestre került kötetek a hadi események során eltűntek. Sorsukról sokáig semmit sem lehetett tudni, csak harminc év múlva derült ki, hogy a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin Könyvtár egy részlegében őrzik őket. A rendszerváltás után tárgyalásokba lehetett bocsátkozni visszaadásukról, amelyre, sok vita után 2006. áprilisában kerülhetett sor. Az örömbe azonban némi üröm is vegyült, hiszen a szakemberek szerint még mintegy 150 kötet maradt orosz könyvtárakban vagy múzeumokban, másrészt pedig a tárolás fejében a magyar államnak több százezer dolláros térítést kellett fizetnie.

 

A fenti képen Jegorov szovjet városparancsnok portréja látható: ő volt az, aki 1945-ben megvédte a könyvtár helyben maradt anyagát. A portré alatt pedig azok a ládákat helyezték el, amelyekben 2006 tavaszán visszatérhetett végre az elrabolt könyvek nagy része.
 

A visszaadott dokumentumok között van az első oldalán kézzel festett kerettel díszített, 1473-ban Nürnbergben kiadott ősnyomtatvány (Boetius: De consolatione philisophiae libri V.). Ez volt az a dokumentum, amely kulcsszerepet játszott az elrabolt könyvgyűjtemény megtalálásában és azonosításában:

A visszaadott dokumentumok másik nagy értéke a Csáti graduál:

Az 1602 körül keletkezett kéziratos énekeskönyv negyvenegy 17. század előtti egyházi éneket tartalmaz. Bejegyzése szerint: „…Találtatott Tsáton… Szabó István urnál … a sárospataki reformata anya oskolának ajándékozta tiszt. Nagy Ferencz Ur 1799ik esztendőben.”

Szintén 2006-ban került vissza két ritkaság: Temesvári Pelbárt Stelláriuma (fent) és az ún. Kazinczy-kódex:

A "Stellarium coronae virginis Mariae" című, Szűz Máriát dicsőítő művet szerzője akkor vetette papírra, amikor az 1479-1481. évi pestisjárvány idején betegségéből felgyógyult. Bázelben nyomtatták ki 1496-ban. Bejegyzése szerint egykor Kazinczy Ferenc tulajdonát képezte, ugyanúgy, mint az ún. Kazinczy-kódex is, amely nevével ellentétben nem kézirat, hanem szintén ősnyomtatvány s három, magyar vonatkozású történeti munkát tartalmaz.

Végül néhány, a könyvtárat díszítő képzőművészeti alkotás:

Az egykor itt tanított Comenius, azaz Jan Amos Comensky (1592-1670), cseh oktatási reformer is mellszobra Vay Miklós alkotása:

Szintén Vay Miklós készítette Erdélyi János (1814-1868) költő, kritikus, esztéta, filozófus, tanár mellszobrát:

Erdélyit, miután 1848/49-ben a Nemzeti Színház igazgatója volt, s Világos után üldöztetéseknek volt kitéve, 1851-ben meghívták a sárospataki főiskola bölcseleti tanszékére. 1863-tól a kollégium "könyvtárnoka" lett, ezzel együtt a magyar irodalmi tanszéket foglalta el. Nagyszabású könyvtári terveiből egyedül az állomány szak szerinti elrendezését tudta korai halála előtt megvalósítani. Munkáját utódja, Szinyei Gerzson fejezte be.

Gulyás József (1885-1954) főkönyvtárnok olajportréja, Bertha Zoltán alkotása:

Gulyás József 1928 és 1944 között volt a könyvtár igazgatója. Több tanulmányt készített a főiskola és a könyvtár történetéről.

A fényképeket 2007 augusztusában készítettem (a könyvtár képeit gyors tempóban, idegenvezetés közben: ezért több felvétel nem igazán sikerült, de dokumentum értékük miatt beválogattam őket a poszt anyagába).

Források:

Ködöböcz József: Sárospatak a magyar művelődés történetében. Sárospatak, 1991

Détsy Mihály: Sárospatak. Bp. Corvina, 1974

Látnivalók Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Miskolc, Well-PRess, 1995

Détsy Mihály: Sárospatak. Bp. Corvina, 1974

www.gradatio.hu/nagykonyvtar

Fehér Katalin: Hazatértek a sárospataki könyvek. = Könyv és Nevelés 2006. 2.