Az emeletes városi házon olvasható emléktábla szerint itt született 1867. április 29-én Fényes Adolf.
Heltai Nándor, kecskemét történetének kutatója szerint a tábla szövege
pontatlan, mert a festőművész nem ebben a házban, hanem a helyén állott
korábbi épületben született. Szerinte ez a ház Moór Emánuel
zongoraművész és feltaláló szülőháza. Ő viszont Fényes Adolfnál néhány
évvel korábban, 1863-ban született, tehát - ha Heltai információja
helyes - ő sem ebben a házban, hanem az elődében látta meg a napvilágot.
A mára csaknem elfelejtett Moór Emánuel (1863. február 19. – 1931.
október 20.) műveit a maga korában egyedül Pablo Casals értékelte.
Casals Öröm és bánat címmel magyarul is közreadott emlékirataiban
beszéli el ismeretségét a különc, akkoriban Svájcban élő muzsikussal,
aki félbehagyott zeneszerzői tevékenységét Casals ösztönzésére folytatta
tovább. Casals nemcsak maga játszotta műveit (bécsi bemutatkozó
koncertjén például az ő egyik gordonkaversenyét adta elő), hanem sokat
tett azért, hogy jelentős zenekarok és művészek is műsorukra tűzzék
azokat.
A fényképeket 2006 augusztusában készítettem.
Források:
Heltai Nándor: Kecskemét. Kecskeméti Lapo, 1998
Pablo Casals: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Bp. Zeneműkiadó, 1973.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése