Gyula várának északi fala mögött 1989-ben, a 140. évforduló alkalmából alakították ki a Honvédtiszti emlékhelyet, mely az 1848/49-es szabadságharc leverésének egyik tragikus aktusára emlékeztet. A posztamensen álló kilenc szobor az 1849. október 6-án kivégzett kilenc tábornokot szimbolizálja. Az alkotók: Máté István szobrász és Szemenyei Márta építész.
Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételkor a magyar sereg tisztjei
megtarthatták oldalfegyvereiket, s az oroszok Sarkadra, majd Gyulára
kísérték őket. A szabadságharc letiprásához segítségül hívott oroszok tüntetően jól bántak a magyar tisztekkel:
eltávolították a grófi kastély elől az osztrák őröket, s együtt mentek a
Korona vendéglőbe, ahol a leírások szerint a Rákóczi indulót és a
Kossuth-nótát húzatták; senki nem gondolt arra, hogy a foglyok valaha is
az osztrákok kezébe kerülnek. A mostani Szent Miklós park területén
elhelyezett fogolytábort alig őrizték, többen polgári ruhát szerezve el
is menekültek. A hagyomány szerint az aradi tizenhárom vértanú közül
kilenc volt Gyulán: Aulich Lajos, Damjanich János, Kiss Ernő, Knezich
Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westenburg Károly,
Nagy-Sándor József, Török Ignác. A tábornokokat magánházaknál
szállásolták el, amelyeken ma emléktábláik olvashatók. Közülük csupán
Lahner és Damjanich volt köteles a várkapu melletti cellában tölteni az
éjszakát.
Augusztus 21-én Rüdiger tábornok hozta Paszkievics parancsát, hogy a
honvédtiszteket le kell fegyverezni és át kell adni az osztrákoknak.
Augusztus 23-án körülbelül itt, a vár és a kastély közötti téren történt meg az 1300
honvédtiszt lefegyverzése. Másnap az oroszok átadták őket az
osztrákoknak, akik 200 szekérrel szállították őket Aradra.
A fényképet 2000 júliusában készítettem.
Forrás:
Czeglédi Imre: Gyula útikalauz. 2. jav., bőv. kiad. Gyula, 1995
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése