Szántó Kovács Jánost (1852-1908), a legendás parasztvezért Somogyi József mintázta meg, a szobrot 1965-ben állították.

Szántó Kovács Jánost 1894-ben fogták el és tartották őrizetben a közeli városházán. Több komoly összetűzésre is sor került ezen a téren a kiszabadítására induló parasztok és a csendőrök között: 1894. április 22-én a téglagyáriak és az agrárproletárok megostromolták a városházát. Nagy Sándor főkapitányt megütlegelték, pipáját kezéből elragadták. Erről szól Thury Zoltán: A pipa című novellája. A következő évben Szántó Kovácsot ötévi börtönre ítélték, de hősként vonult be a város történetébe. 1908-ban hunyt el, díszsírhelye a Kincses temetőben található.

Somogyi József Szántó Kovács Jánosának szikár alakja, ökölbe szorított keze erőről, elfojtott indulatról vall. A szobor mintázásmódja darabos, rücskös; felületén látszanak a mintázófa nyomai, éles barázdák szántanak át rajta, nyugtalan, drámai hatást keltve. A szoborból áradó feszültség jól érzékelteti a mű társadalmi mondanivalóját.
Lenyűgözően szuggesztív hatása ellenére 1965-ben történő felállításakor nagy vitát váltott ki; sokan nem értették meg mondanivalóját, szokatlannak találták formanyelvét, mára azonban alkotójának egyik legismertebb műve lett.

2024-ben eredeti helyétől néhány méterrel távolabb, az Ótemplom irányába helyezték át. A helyi sajtó szerint annak idején az istentiszteletről távozó módos gazdák a templom előtt, az ott működő "embörpiacon" fogadták fel a napszámosokat, így a szobor méltóbb helyre került.

A fényképet 2007 júliusában készítettem.

Források:

Barangolások Csongrád megyében. Miskolc, Well-PRess, 1997 /Vendégváró/
Arató László - Batyi Zoltán: Hódmezővásárhely az alföldi művészváros. Hódmezővásárhely, 2004